A táj, ahol voltunk, gyönyörű. A motel a hegyoldalban. Jele: a LEPKE, ha láttad, tudod, hol!
Ha kinézel a völgyben napsütés, ragyogás, máskor minden felhőbe burkolózva. A hely kirándulásra való.
Aki bírja, menjen a hegygerincre, ha esik az eső, csúszkál, kapaszkodhat ebbe-abba, s közben ezerszer megbánja, hogy ezt az utat választotta. De másnap büszke a győzelemre.
Mások lankás úton járnak, ha elfáradnak, meg-megállnak, nézegetnek, padra leülnek, énekelnek, ha mód van rá, áfonyáznak. Útközben lovakat, teheneket símogatnak. Mindannyian vajköpülő, világvégi ember-tehén lakta házban megpihennek, beszélgetnek, vásárolnak, hegyi dalokat hallgatnak, tehén illatokat szívnak. Fellélegezve szállásukra visszaindulnak.
Látnak szurdokban sebesen folyó, vizesésekből származó patakot. Hegyi tavakat körüljárnak. Libegővel hegycsúcsra jutnak. Különleges virágokat nézegetnek, fényképeznek.
Reggeli és esti áhítatban, valamint a természetben feltöltődnek és sosem felejthető emlékekkel, Istenüknek hálát adva, otthonukba boldogan hazatérnek.
Dr. Márkuly Éva
 |
Borzont 2015
