Az elmúlt 20 évben sokféle okot hallottam arról, hogy ki miért jön el egy túra/élemódtáborba: fogyás, hízás, mozgás, jó levegő,közösség, táj, hegyek, csúcsok, étrend, esti ige, ismerkedés…. Az idén nyáron fordult elő először, hogy valakai azért jött el, mert egy ilyen tábor rajta volt a bakancslistáján.

A fogalmat 2007 óta ismeri a világ, amikor Rob Reiner vgíjátkát bemutatták. A film két idős férfiről szól, akiknél tüdőrákot diagnosztizáltak. Amikor vizzsatekintenek az életükre, rájönnek, hogy túlságosan unalmas és semmitmondó volt. Nem szeretnének így meghalni, ezért írnak egy listát arról, hogy mit szeretnének még megtenni, mielőtt “feldobnák a bakancsot”. Ez a bakancslista, ami valóságos mozgalmat indított el a világon. Internetes portálok, közösségi oldalak hoznak össze embereket, akiknek hasonló álmaik vannak. Arra bátorítanak, hogy valósítsák meg álmaikat, ne adják fel. Tapasztalatokat, sikeres próbálkozásokat posztolnak. A javaslatokon exotikus helyek szerepelnek és különleges teljesítmények.

Miért kerülhet egy túratábor valakinek a bakancslistájára?

• mert bizalom és bátorság kell kibróbálni valami olyat, ami nem része a mindennapi életnek.
• a napi 16-18 km túrát lehet sétának is becézni otthon, a városban, képnézegetés közben. De ha ez a távolság akár 1000 méteres szintkülönbséget takar, akkor már listás teljestmény bármeliyk irodaszékbe ragadt városlakónak
• 7 nap vegetáriánus üzemmódban a többség számára két bakancslistával is felér. Ezen a nyáron két táborozó elárulta, hogy egy kis biztonsági tartalékot hozott, ugyanis nem tudják elképzelni, hogy “műzlivel fel lehet jutni a Nagyhagymás tetejére”. A történet vége a listára való: a füstölt árú a csomagtartóban maradt, ugyanis volt energia minden nap a csúcstámadásra, éhségérzet nélkül. Csak ráadást jelent elfogyasztani reggelente a 9 féle gyümölcsből készült salátát, és a megszokott többszörösét jelentő rostmennyiséget “elviselni” különleges gabonakészítmények formájában, helyi speicalitások és hagyomáyos ízek kíséretében.
• minden nap adott időben étkezni, aludni 8 órát, gyantás levegőt szívni,
• közösséget ápolni kezdetben ismeretlen emberekkel, majd hagyni hogy a közös élmények barátokká tegyenek
• minden este meghallgatni egy gondolatot a Szentírásból és tovább emészteni…
• megtanulni néhány új dalt és együtt énekelni másokkal
• zergét látni egy sziklacsúcs tetjén
• havasi gyopárt fényképezni egy sziklaperemen ahol már nincs túristaút
• ráülni egy hegyi ló hátára és bejárni a tájat
• megmártózni a hegyi patakban és átélni a bizsergető újjászületést
• ázni a hegyi záporban anélkül, hogy zavarna az eső
• medveölő juhászkutyákat maradék szendviccsel megszelidíteni
• lebegni a Medve tó tetején és érezni a napenergiával “melegített” sós víz gyógyító erejét
• megkérdezni egy székely bácsitól, hogy milyen messze van az uticél és végighallgatni mind a 2-3 szót, amivel elmagyarázza a dolgok állását

Ez volt az idei túratábor és ezzel a felét sem mondtuk el.

ESZO