3 éve ugyanarra a helyre szervezte az Egészségügyi Szolgálatok Osztálya a túratábort. Ismét a Mariapfarr-i Berg Hotel adott otthont a bátor csapatnak. Július végén több mint 30 résztvevője volt ennek a különleges életmódtábornak, ahol kevés volt a szó, de annál több a gyakorlat. Felejthetetlen élmények, látnivalók, új és régi emberi kapcsolatok, lelki táplálék és szerető gondoskodás - nehéz mindent mondatokba foglalni.

Részletek egy résztvevő naplójából

7nappal és 7 éjszaka. Engedtessék meg, hogy kis szólamokban hozzam a bennem maradtakat. Katolikus húsevőként kihívás az adventista vegetáriánus túratábor. Érkezés Szombathelyről unokatesóstól, barátnőstül. Felhő árnyékolta dombos falvak között érkezünk a bázisra, a Berg Hotelbe.

Azt hiszem, az első nap kezdetén, lazán bírni fogom a hegymenetet. Mások is ezt hiszik. Közösen tévedünk. Levegőt kapkodva mászunk fel a kanyargó kövek és tehenek között (csak előbbiek kanyarognak, utóbbiak állnak és néznek). Felérünk a tengerszemekhez, eltöltenék egypár napot ott. Közben birkák megeszik a hollandok Kaiser Smarrját. Úgy kell nekik, hagyják (a magyarok jobban védik az ételüket).

Kedd - menekülőpálya: Fenyvesi Tibivel bicajtúra a muris Mura völgyében. Ezt bírom fizikálisan is! Kölcsön bicajunk jól robog, hála a túratársaknak, akik kölcsönadták és áldozatot hozva megmászták az óriás hegyeket. Mire múlik a Mura, megered az eső, de mi már a vonaton ülünk.

Hegygerinces szerda! Lelkileg megerősödve az elején váltakozó eső és köd, havas ösvény és szűrt napfény. Sokkal könnyebb ebben az időben túrázni! Nem mindig a többet, távolabbra látás a jó, mi a közelit látjuk, de az igen fontos lesz. El tudunk veszni a részletekben. Lefelé a hegyről tehenek után kell menni a szűk ösvényen, nem engedik, hogy megelőzzük őket. Igen érdeklődő fajta, beszélgetünk velük röviden.

A szabad pénteken Czakó Lacival megy fel kis csapatunk a Grosseckre. Szép az idő, sok a szó, és ez így a jó. Kapunk u-szöget a tetőn, ez a díj. Lefele mi is kipróbáljuk a Smarnit, furcsán készítik, de a túrázónak minden finom. Kicsit ülünk a nyugágyakban.

Szombaton az istentisztelet után akadályverseny. A vége majdnem az lett, hogy a sorra dőlő fák elől futjuk az akadályt. A természet ereje, az Isten tenyerén való lét, a védelem. Szép, aggályos a vihar és gyors. Este kiülünk olvasni a napra, mert nyomtalanul eltűnnek a sötét fellegek.

Minden este kapunk egy nagy falat lelki eledelt. Figyelek és élvezem, hogy értem, miről beszél a táborvezető. Csak szívembe is véssem azokat...

Köszönet a táborért, az emberekért, a természetért, Deo Gratias!

Ui: nem volt nehéz a húsnélküliség...

Farkas Zsuzsa
Szombathely